Segítség! Kibírhatatlan a főnököm!

A jó főnök és rossz főnök fogalma valószínűleg egyénenként mást jelent, ha azonban úgy érezzük, az utóbbival van dolgunk, jól jöhetnek az alábbi jó tanácsok.

Egy munkahelyi vezető személyisége, habitusa, munkamorálja jelentősen rányomja a bélyegét a mindennapokra. Nem mindegy ugyanis, hogy egy pozitív, ösztönző és elismerő felettes keze alá kell dolgoznunk, együttműködve vele, vagy egy komor és ellentmondást nem tűrő főnök utasításait kell teljesítenünk, pont úgy, ahogy azt ő elvárja. Teljesen más légkört teremt egyik vagy másik, ahogy feltehetően abban is különbözünk, ránk milyen hatást gyakorolnak az eltérő előjelű impulzusok. Egy azonban bizonyos: ha nehezen találjuk a közös hangot felettesünkkel, esetleg a konfliktusok is mindennaposak köztünk, az nem csak a motivációnkat vetheti vissza, de rombolhatja önbecsülésünket, sőt akár meg is betegíthet bennünket.

Az unszimpátián túllépve – ami létező jelenség, de ettől még lehet valaki jó vezető – vizsgáljuk meg objektíven a kérdést! A nehezen kezelhető főnök jellemzően rosszkedvű, és mogorva, akinek senkihez nincs egyetlen kedves szava sem, ugyanakkor elvárja a lendületes és eredményes munkavégzést. Általában kontrollmániás, vagyis az irányítás maximálisan az ő kezében van, nem ad szabad teret kollégáinak, mindent az utasításai szerint kell végrehajtani. Ha hibázna, akkor biztosan talál egy bűnbakot, hozzá nem értését vagy tévedését ugyanis soha nem ismeri be. Ha pedig mindez nem lenne elég: mivel kizárólag saját magában bízik, nem hajlandó meghallgatni mások véleményét, javaslatait, ötleteit, és egyetértésre sincs szüksége, elegendő számára a feladatok tökéletes teljesítése.

Két megoldás lehetséges. Ha nem bírjuk, akkor dobbantsunk, keressünk új munkahelyet. Ha azonban a munkakörünkkel, fizetésünkkel elégedettek vagyunk, s kollégáinkkal is jól kijövünk, érdemes némi energiát fektetnünk a kellemetlen szituáció kezelésébe, mielőtt talpunkra kötnénk az útilaput.

Vizsgáljuk meg mi a legfontosabb a főnökünk számára. Vannak bizonyos feladatok, amelyek kitüntetett figyelmét élvezik, vagy inkább egyes folyamatok betartására érzékeny? Elvárja kollégái lelkesedését egy-egy ötlete kapcsán, vagy a visszajelzéstől függetlenül keresztülviszi azt?

Az is fontos hogyan dönt. Elsősorban a megérzéseire hagyatkozik, vagy egy jól átlátható, kockázatokat is elemző részletes analízisre van szükséges, mielőtt kimondja az utolsó szót?

Érdemes tudni, hogy az információk megszerzésénél a beosztottak egy szűk, hozzá közel álló körére hagyatkozik, vagy mindig maga jár utána a dolgoknak, és nem hagyja befolyásolni magát mások véleményétől?

Ha ezekre a kérdésekre megadtuk a választ, akkor a tettek mezejére léphetünk. Először is ajánljuk fel a segítségünket. Ha egy projekt különösen lényeges felettesünk számára, támogassuk benne proaktívan. Így kifejezzük felé az elköteleződésünket, és ezzel máris tettünk a harmonikusabb kapcsolatért.

Ha van rá mód, ne akarjuk befolyásolni. Legalábbis közvetlenül nem érdemes erre törekednünk. Persze ha van egy fontos javaslatunk, egy jó ötletünk, ami például meggyorsítana egy munkafolyamatot, vagy megkönnyítené az ügyféligények kezelését, egyszerűen beszéljünk róla azoknak, akik a főnökünk bizalmát élvezik. Amennyiben felettesünk analitikus típus, jól jöhet ötletünk számszerű kidolgozása, amit egy probléma felmerüléseként mutatóban átadhatunk.

Lényeges még, hogy ne hallgassunk el semmilyen részletet főnökünk elől, azt sem, amit jelentéktelennek hiszünk. Ily módon megbízhatóvá válhatunk a szemében, ellenkező esetben azonban akár a csekélyke bizalmát is örökre eljátszhatjuk, ezért taktikázni semmiképp nem érdemes.