Hogyan ne kommetelj, posztolj a Facebookon?

Mint már volt róla szó, a Facebook annyira népszerű, hogy a HR-esek is használják. Így nem árt még egy írásban összefoglalni, hogy mire ügyelj, ha rendszeresen jelen vagy a közösségi hálón, ugyanakkor éppen állást keresel.

Ahogyan egy jelentkezéskor, itt sem árt helyesen írni. Valakinek ez zsigerből megy, de másoknak nehezebb. Fontos, hogy itt se legyen tele hibákkal a hozzászólásod, mert Téged minősít. Mutatja, hogy mennyire fontos ez neked, mennyire zavar vagy nem zavar (hiszen épp ki is javíthatnád). Igényességről vagy annak hiányáról árulkodik.

Nem mindegy, milyen szavakat használsz. Ha nem napi szinten vagy kapcsolatban a választékos megfogalmazással, vagy nem magától értetődő számodra, hogy stilisztikailag rendben legyenek a mondataid, akkor a nemes cél elérése érdekében, fektess némi energiát abba is, hogy erre odafigyelj. Légy választékos, pontos. A trágár szavakról nincs mit mondani. Nincs helyük egy komoly álláskereső (vagy érző és humánus ember) online szótárában. (Offline-ban olykor még meg érthető, ha kicsúszik egy-egy káromkodás, de a hálón felvállalva csúnyán beszélni egyenlő a teljes csőddel.)

Sokat elárul Rólad, milyen témájú megosztásaid vannak, és mikor osztod meg ezeket. Túl sok posztolás mutathatja azt is valaki számára, hogy kissé függővé váltál Facebookilag. Szorítkozz a délutáni vagy esti órákra. Egy-egy napközbeni vicces vagy okos poszt nem feketíti be személyiséged, de érdemes a napot más, eredményesebb dolgokkal tölteni. Hogy milyen tematikájú képeket, cikkeket vagy szövegeket osztasz meg barátaid között, az Rád tartozik, ha viszont nagyobb nyilvánosság előtt posztolsz dolgokat, akkor tudnod kell, mit akarsz üzenni. Mert megosztásaid lehetnek állásfoglalások, melyeket teljes mellszélességgel felvállalsz. Ha ezek nem túl szélsőségesek, intelligensek, és nem is arra gyúrsz, hogy mindenáron bárhol elhelyezkedj, akkor nem ártasz magadnak. Ha viszont túlságosan megosztó területekre evezel, akkor vállalnod kell, hogy sokakat elhajtasz magadtól. Egyik sem feltétlen baj, a kérdés, mi a célod!

A játékok, klubok, melyekkel foglalkozol… hát azok valóban jobb, ha nem nyilvánosak. Nem szükséges erről egy munkáltatónak tudnia, mert nem rá tartozik, viszont félrevezetheti.

Facebookon nem jó ajánlólevél szidni senkit, főleg nem egykori munkaadónkat. Amúgy se, de van az a helyzet, amikor jogos a panasz. Ennek fóruma viszont nem a közösségi oldal. Megvannak a megfelelő jogi szervezetek, vagy a családod, esetleg hasonlóan járt munkavállalók körei, ahol segítséget kérhetsz. Szimpla fikázással csak magad ellen fordítod azokat, akik nem ismerik az ügy hátterét.

Végülis a legfontosabb, hogy 1. ne legyen nyilvános a profilunk, 2. maradjunk azonosak önmagunkkal és legyünk nyitottak a fejlődésre – akár ezen a felületen is.