Hogyan legyünk önállóbbak a munkahelyünkön?

Ha csökken a motivációnk, a lelkesedésünk a munkahelyen, akkor érdemes változtatni. Tudjuk, nem könnyű lépés, de segítünk, hogy ki tudd aknázni a benned rejlő lehetőségeket!

A legfontosabb talán az, hogy valódi örömöt akkor lelhetünk a munkánkban, ha elfogadjuk magunkat, s tisztában vagyunk saját erősségeinkkel. Persze legyünk tisztában azokkal a területekkel is, amelyek nehézséget jelentenek számunkra, de koncentráljunk arra miben vagyunk jók. Meg fogunk lepődni, hogy mennyi képesség, tudás, és tapasztalat birtokában vagyunk. Ha ezt megtesszük, visszaszerezhetjük önbecsülésünket, s új szintre léphetünk a munkában.

A második feladat a hatékonyabb munkavégzés elérése, ami elsőre közhelyesnek tűnhet, de mégis érdemes megpróbálkozni vele. Vizsgáljuk meg például, hogy mely napszakban vagyunk a legaktívabbak, és mikor esik nehezünkre koncentrálni. Elképzelhető ugyanis, hogy adottságainkat, energiánkat és időnket nem a legmegfelelőbben használjuk ki. Alakítsunk ki új időbeosztást, s már reggel gondoljuk át, mi mindent tudunk aznap elintézni. Így visszanyerjük az irányítást a munkánk felett, ami magabiztossággal tölthet el minket.

Sokszor hallottuk már, hogy a fejlődés egyik kulcsa, ha tágítjuk határainkat, s komfortzónánkon kívül is megpróbálunk helytállni. Ez a jelenlegi esetre levetítve azt jelenti, hogy vállaljunk el egy-egy a munkakörünkön túlmutató feladatot is, és az erősségeinkre támaszkodva mutassuk meg önmagunknak és munkatársainknak, hogy akár többre is képesek vagyunk, mint amire jelen pozíciónk teret ad. Ötleteinket se tartsuk magunkban. Bízzunk benne, hogy jövőbe mutató elképzeléseinket a vezetőség is értékelni fogja.

Tiszteljük és becsüljük meg munkatársainkat, ha szükséges, kérjünk bátran segítséget tőlük. Hiszen nem érthetünk mindenhez, nem lehetünk mindenben a legjobbak. A munka során felmerülő problémákat vitassuk meg a kollégákkal, s önzetlenül viszonozzuk is a segítségnyújtást, hiszen az egész rendszer csak így működhet jól. Persze azért arra ügyeljünk, hogy túlzott önállósággal ne sértsük meg a szervezetben uralkodó hierarchiát.