Három szokatlanabb interjúztató

Már nem csupán a HR-es vagy a vezető hallgatja meg első körben az álláskeresőt, hanem akár a recepciós, egy munkatárs, vagy az ügyfelek.

Hogyan lépsz be egy épületbe, mit veszel észre és hogyan kezeled a helyzetet? Észreveszed az ott tartózkodókat, vagy annyira a feladatra koncentrálsz, hogy ki se látsz a fejedből?

Magad miatt érdemes nyitott szemmel járni, persze mások miatt is, mert, ha nekimész valakinek, egyikőtök sem lesz adott pillanatban boldog. De ez az alap, a fontosabb, hogy ha kérdez a recepciós, hogyan válaszolsz neki. Gondolatban szimplán leportásozod vagy tisztelettel érdeklődsz nála, mielőtt még kérdez, vagy szalad utánad, mert nem volt a látóteredben. Sokat elárul a pályázóról az, hogy miképp kezeli az embereket a mindennapokban. Nem egy kiélezett helyzetben, ahol ő is tudja, hogy szerepel, hanem amikor azt hiszi, kvázi nem látják. Hogyan köszön, hogyan kommunikál, mennyire barátságos, vagy nyitott, előzékeny, udvarias. Tiszteli-e a beosztottat, a másik emberi lényt csak úgy önmagában. A recepciós az első szűrő lehet, ezért vedd komolyan a kérdéseit.

A másik nem megszokott interjúztató az egyik munkatárs. Ez a beszélgetés lehet megszervezett, de akár hathat számodra úgy is, hogy véletlen. Itt is az igazi valódra kíváncsiak, arra, hogy hogyan reagálsz vagy veled azonos beosztásban lévő kollégára, vagy esetleg leendő beosztottadra. A munkatárs véleménye számít jobb helyeken, hiszen az okos munkáltató tudja, hogy ha a csapata tud együttműködni, sokkal eredményesebb lesz a „termelés”. Illetve vezető keresése esetén tűpontosan megmutatja, hogy tisztelettel bánsz-e a dolgozókkal, kommunikatív vagy-e velük. Rámutat az értékrendedre, a stílusodba is bepillantást nyerhetnek ezáltal.

A harmadik delikvens, nem vicc, az ügyfél maga. Van olyan pozíció vagy cég, ahol ez bevett gyakorlat. A vezetés szeretné látni, tudni, hogy hogyan bánsz az ügyfelekkel, mennyire találod fel magad váratlan helyzetekben, hogyan kezeled akár az elutasítást.

A legjobb tehát, ha éber tudsz maradni. Nem kell tökéletességre törekedni, inkább az a fontos, hogy a jelenben tudj lenni és spontán is tudj reagálni dolgokra, lehetőleg megfelelő keretek között egy-egy váratlan helyzetben. Ezt gyakorolni is lehet.