Árulkodó testbeszéd az állásinterjún

Egy állásinterjú első blikkre könnyű feladatnak tűnhet, hiszen csak beszélgetni kell. Fontos azonban figyelni a testbeszédünkre, avagy a non verbális kommunikációnkra, ami erősítheti, és bizony gyengítheti is az általunk elmondottakat.

A HR-es szakemberek számára alapvetés, hogy legalább olyan sokat árul el az álláskeresőről a beszéde, a gesztikulációja, a reagálásai, mint a beszédének tartalma. Az elhangzottak és a látottak közötti ellentmondások miatt a megfigyelőnek ráadásul olyan érzése is lehet, hogy „valami nem stimmel” a jelentkezővel. Ez pedig végzetes lehet, legalábbis a pályázó szempontjából.

A terület szakértői – a kiválasztással foglalkozók márpedig nagyrészt ilyenek – a fellépésünkből igyekeznek benyomást szerezni a személyiségünkről. A járásunk gyorsaságából vagy lassúságából lehet a munkatempóra, dinamikára következtetni, ahogy egy határozott kézfogás is sokat elmond valakiről.

Az sem mindegy, milyen pozícióban ülünk az interjú alatt. Női jelölteknél rossz pont lehet, ha a táskájukat egyfajta pajzsként maguk előtt, az ölükben tartják. Szintén a védekezés, a bezárkózás érzését adhatja a keresztbe font kar vagy a keresztezett lábak látványa is. Persze nem kell magunkat eldobni a székben, s szétterpesztett lábakkal, hátradőlve válaszolgatni a kérdésekre, mert a túlzott lazaság sem vet jó fényt ránk.

A gesztikuláció is sokat elárulhat a potenciális jövőbeli munkatársról. Aki sokat babrál az asztalon direkt ott felejtett tollal, gemkapoccsal, az bizony izgul, s az önuralom biztosan nem az erőssége. A szakmai életútban homályos foltokat vagy elhallgatott tényeket firtató kérdések esetén a nyak vakargatása, az ingnyak húzogatása is árulkodó lehet, ahogy az addig meggyőzően fenntartott szemkontaktus hirtelen megszakítása vagy a válaszadáskor a kéz szájhoz emelése.

Természetesen jól tudjuk, hogy álláskeresőként minden ilyen tényezőre egyszerre figyelni szinte lehetetlen. Inkább próbáljunk alaposan felkészülni, így megelőzhetőek a stresszes helyzetek. A negatívan értékelhető jelzések ugyanis jó része idegességből, stresszből fakad.

Az első benyomásokkal kapcsolatban érdemes még szót ejteni néhány dologról, amelyek ugyan nem a testbeszédhez tartoznak, ám alapvetően meghatározzák a rólunk kialakuló képet. Ilyen például a késés, ami teljességgel megengedhetetlen. Persze sok minden közbejöhet, de inkább érkezz negyed órával előbb, mert mínuszból indulsz, ha késve esel be a HR-es elé.

Szintén alaphiba a nem megfelelő öltözék. Olyan ruhában kell menni az interjúra, ami megfelelő ahhoz a munkakörhöz, amit megpályáztál. Az interjúztatót nem érdeklik a kifogások, ő akkor lát először, s bizony ez alapján is ítél. A tiszta, ápolt öltözék az igényességedről, precizitásodról árulkodik, amit majd a munkád során is tanúsítasz. Fontos, hogy az egyre népszerűbb online állásinterjúk során sem tekinthetünk el a megfelelő öltözéktől. Sőt, ott a háttérrel együtt még inkább meghatározzák, hogy mit gondol rólunk a kiválasztási szakember.