Munka vagy magánélet? Mindkettő!

Amióta világ a világ, a munka és a magánélet kényes egyensúlya mindig problémaforrást jelentett. Erre jelent megoldást a rugalmas munkaidő és a távmunka, amelyet a modern technikai eszközök használatával egyre több területen lehet hatékonyan alkalmazni.

A mai nehéz munkaerő-piaci helyzetben nemcsak követelni kell és érdemes, hanem minden cégnek ügyelnie kell a munkatársak elégedettségére is. Hogy miért? Nos, az ok igen prózai: a jó munkaerőt egy pillanat alatt felszippantja a konkurencia, ha elégedetlen helyzetével, s esetleg másfelé kezd nézelődni.

Szerencsére nem reménytelen a helyzet, hiszen olyan világban élünk, ahol a modern technológia számos munkakörben lehetővé teszi, hogy az emberek a munkában és a magánéletben is sikeresnek, ennél fogva pedig elégedettnek érezzék magukat. Onnan és akkor dolgozhatnak, ahonnan csak akarnak mindaddig, amíg olyan eredményeket produkálnak, amelyek növelik a cég teljesítményét, beleértve az ügyfelek elégedettségét. Mindez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a munkavállaló munkaidő közben is el tudja vinni a gyermekét fociedzésre vagy idősebb szüleit az orvoshoz, mindezt bűntudat és szankciók nélkül.

Ahhoz azonban, hogy a rendszer jól és eredményesen működjön a cégnek és a munkavállalóknak egyaránt el kell fogadniuk bizonyos alapvetéseket.

1. Ilyen például az, hogy az irodában töltött idő és a teljesítmény között nincs összefüggés. Felejtsük el végre a „ha nem látlak téged, nem dolgozol” jellegű gondolkodásmódot. A valós eredményekről folyjon a párbeszéd, ne arról, hogy a dolgozó mennyi időt tölt az irodában, mikor ér be a munkahelyére. Ehhez azonban a munkáltatónak tisztán kell látnia minden egyes pozíciót, meg kell határoznia, milyen számszerűsíthető eredmények várhatóak el a munkatársaktól, és hogyan mérik a sikerességet.

2. Egy hajóban evezünk, ezt be kell látni vezetőnek és dolgozónak egyaránt. Azok, akikben nincs elkötelezettség és nem érzik a sajátjuknak a cég eredményeit, nem várhatják el a munkáltatótól, hogy figyelembe vegye magánéleti igényeiket. A rugalmasságért cserébe az a minimum, hogy teljes erővel dolgozunk a cég sikereiért.

3. A feladatok rangsorolása kulcsfontosságú. A rugalmas munkaidőbe nem csak annyit jelent, hogy napközben szabadon lófrálhatunk a városban, hanem azt is, hogy egy-egy határidő szorításában néha bizony este is dolgozni kell. Ahhoz, hogy egy üzlet sikeres legyen, a munkavállalóknak alkalmazkodniuk kell a cég szükségleteihez. Ez néha azt is jelentheti, hogy lemaradhatunk a gyerekek edzéséről vagy túlóráznunk kell az irodában, hogy időre teljesítsük a ránk szabott feladatot.

4. Nincs nyugdíjas állás, s ezt ma már elsősorban nem a munkavállalóknak, hanem a munkáltatóknak kell elfogadniuk. A 21. században ugyanis a dolgozók nem függnek már annyira egy állástól, hogy a kellemetlen körülmények ellenére is a nyugdíjig kitartsanak a vállalatnál. A dolgozók elkötelezettségét úgy tudják a legjobban megnyerni, ha egy olyan kultúrát nyújtanak a számukra, ahol nem kell feláldozni a magánéletüket vagy egyéb kötelezettségüket. Ha mindkét fél kölcsönösen figyelembe veszi egymás érdekeit, akkor feloldható a szembenállás, és egyik életterületen sem szenvedünk többé hiányt.