Ez a 7 jel munkafüggőségre utalhat – mit tehetünk ellene?

Az, ha valaki sokat dolgozik, még nem egyenlő a munkafüggőséggel. Lássuk, ez utóbbit honnan lehet felismerni, és mit tehetünk, ha azt gyanítjuk, kezdünk munkafüggővé válni.

A sokat dolgozó emberre könnyű ráhúzni a „munkafüggő” jelzőt, de a két dolog valójában nagyon is sokban különbözik egymástól. Mert attól, hogy valakinek felelős pozíciója, ebből adódóan sok teendője van, az illetőnek lehet szabadideje, amit a családjával, barátaival tölt, lehetnek a hivatásán kívül is tervei, céljai, törődhet az egészségével és környezetével. Egy munkafüggő, munkaalkoholista, vagy más szóval workaholic személy esetében viszont egész más a helyzet.

Kinél alakul ki legvalószínűbben munkafüggőség?
A versenyszférában dolgozók és a menedzserek, felsővezetők lehetnek a legveszélyeztetettebbek. De nemcsak náluk alakulhat ki, hanem gyakorlatilag bárkinél, akitől rengeteg munkát és magas teljesítményt várnak el a munkahelyén – illetve, aki ennél nem tud kevesebbet elvárni saját magától.

7 jel, amelyek munkafüggőségre utalhatnak
1. Munkával kel, munkával fekszik: A munkafüggő emberek egész napja a munkáról szól. Felkelnek, bemennek dolgozni, ahol egész nap a teendőkkel foglalkoznak. Számukra normális a 10-12 órás, vagy még hosszabb munkanap. Meg sem fordul a fejükben, hogy ez lehetne másképp.

2. Magánélet, az meg mi? A családdal, barátokkal leépül a kapcsolatuk, nem tartják fontosnak, hogy párt találjanak, vagy helyrehozzák a kapcsolatukat. Ehelyett a kollégáikat tekintik a barátaiknak, velük viszont csak munkáról, illetve munkahelyi dolgokról beszélgetnek.

3. Egyirányú érdeklődés: Ha mégis más társaságba kerülnek, akkor is csak a munkáról beszélnek. Teljesen más témát dob be valaki? Nekik akkor is sikerül visszaterelni a beszélgetést a hivatásukra.

4. Irreális elvárások és kontrolligény: a munkafüggő embereknek irreális elvárásaik vannak magukkal és másokkal szemben is. És mivel nem bíznak abban, hogy kollégáik is 110 százalékosan végeznék el a feladatokat – ahogyan ezt saját maguktól is elvárják –, inkább saját kezükbe veszik az irányítást, és maguknál tartják a kontrollt.

5. Nincs kikapcs: A munkafüggők számára a szabadság, a pihenés, a nyaralás, de még egy hosszú hétvége gondolata is olyan távoli, mint az űrutazás lehetősége. Ha pedig véletlenül mégis egy repülőn találják magukat a párjuk mellett, hogy néhány napra kiszakadjanak a mókuskerékből, azon kattognak, mi lehet a cégnél, hogy állnak a feladatok, és a helyetteseik hogy boldogulnak. Gyakran nincs is hobbijuk, mert a szabadidejükben is dolgoznak.

6. Egy örömforrás mind fölött: Sőt, csakis egyetlen örömforrásuk van, az pedig nem más, mint a munka. Más nem is nagyon érdekli őket.

7. Jól vannak, de mégsem: Bár a teendőik, és az elért sikerek doppingként hatnak rájuk, és szárnyalhatnak a hivatásukban, de ennek megvan az ára: alvászavarok, krónikus kimerültség, szorongás, depresszió, fejfájás és egyéb testi tünetek jelentkezhetnek. Aki nem érti a figyelmeztető jeleket és nem fordul orvoshoz, annál stroke vagy szívinfarktus is jelentkezhet.

Mi lehet a megoldás?
Nem kis nehézséget jelent a munkafüggőség kezelésében, hogy a workaholic személyek általában nem ismerik fel, hogy ők valójában függők. Mindig van magyarázatuk arra, hogy most épp miért kell dolgozniuk – például, mert hitelt fizetnek, vagy megígértek valamit a főnöknek, amit be kell fejezniük –, de ezek inkább csak kifogások.

Első lépésként tehát azt kell tudatni velük, vagy épp saját magunkkal, hogy igenis gond van. Ennek felismerése, megértése lehet a nulladik lépés, amire lehet építeni a továbbiakat. Persze, lehet a család vagy a vezetőnk segítségét is kérni, de ennél valószínűleg többre lesz szükség a hatékony kezeléshez.

Jó megoldás lehet egy, a munkafüggőség kezelésében jártas pszichológus felkeresése, akivel a függőség okát érdemes feltárni, és utána együtt dolgozni a megoldáson, lépésről lépésre haladva a gyógyulás felé.