Állástaláláshoz önbecsülés kell!

Könnyű mondani. És könnyű begubózni is. Nem jó, de könnyebb, mint tenni valamit, hogy jobb legyen. Összességében viszont sokkal rosszabb lesz a végeredmény egy önmarcangolós nap estéjén, mintha egy negatív gondolatot egyszerűen leteszünk és elkezdünk valamit csinálni, tenni.

Az önbecsülés megléte rengeteget segít abban, hogy megtaláld azt a munkát, ami feltölt és örömet szerez. Másképp mész el az interjúra, más a kisugárzásod, így az esélyed is sokkal nagyobb arra, hogy felvegyenek. Ehhez persze annak, akinek kicsi ez a mutatója (önbecsülés), annak minden nap újra és újra meg kell küzdenie a negatív belső hanggal. Letenni azt, elhessegetni, pozitívba fordítani, nem engedni a kísértésnek, mely az önsajnálatba sodor, mosolyogni, még ha az először vicsor is. Megfogni a saját hajat és kihuzigálni abból a mocsárból, ahol csak az ismétlődik folyamatosan: úgyse sikerül.

Ami különösen érdekes, hogy ez a mantra – mint mindegyik – valóra is válik. Tehát ha furfangos vagy, akkor akár hit nélkül, egyszerűen, morcosan szajkózd inkább azt direkte és készakarva, hogy menni fog, menni fog, menni fog. Nagy valószínűséggel így némileg egód se ágál majd (mert a morcosságod megőrizheted, ha ragaszkodsz hozzá), ugyanakkor a tudatalattid nyugodtan beindulhat egy jobb irányba. Talán tényleg menni fog, de majdnem biztos.

Az önbecsüléshez elengedhetetlen az önismeret, az önelfogadás. Sok-sok írás foglalkozik ezzel a témával, részletesen most nem megyek bele. Talán csak annyi, hogy ezt az utat mindenkinek előbb-utóbb végig kell járnia, hiszen így juthat csak el önmagáig. És mindenki értékes, egyre több jót és izgalmasat tudhatsz meg magadról.

Az őszinteség önmagunkhoz ajándék. Az önáltatás öngól. Csak hátráltat, téves útra visz és generálja a további hazugságot. Szóval a vállalható hibáid vállald, amin tudsz, és kell, azon változtass. Ha akarsz, tudsz változtatni magadon – ez elég fontos mondat. Nem minden esetben egy tollvonás, sőt, többnyire komoly kihívás, de legalább van tétje. És nem kell mindig ragyogni, az természetellenes. Lehetsz letört is, az emberi lét része ez is. Csak azt kerüld el, hogy beleragadj. Engedj a könnyeknek, a rossz hangulatnak, aztán keress valami új elfoglaltságot. Építs új várat!

Tudatosítsd magadban, hogy ha elutasításban van részed, az nem különleges. Nem tettél rosszat, nem születtél bénának. Egyszerűen nem oda kellettél. Mással is megesik ez, sok millió emberrel. Aztán továbblép.

Figyelj a környezetedre, hallgasd meg mások történeteit, kérdezz. Segít abban, hogy árnyalatokat is láss, ne csak a végleteket.

Ha segítenek, fogadd el. Mindkét félnek jól fog esni a dolog. Biztos, hogy amikor más lesz maga alatt, vagy más szorul támogatásra, Te is ott leszel és adnál. Persze nem kötelező ez sem! De ha jól jön és szeretettel, akkor felesleges hiúságból elutasítani.