Mi a különbség a fehér- és a kékgalléros munka között?

A magyar fülnek talán szokatlan lehet, hogy bizonyos munkaköröket színekkel jelölnek, ám a munkaszociológiában, legfőképp az angolszász szakirodalomban bevett gyakorlatnak számít mindez.

Elterjedt fogalom például a pink collar work, vagyis a rózsaszín galléros munka, ami azokat a munkákat takarja, ahol a nők vannak többségben. Ezek a szakmák főleg a mai posztindusztriális – iparosodás utáni – gazdaság meghatározó szektorába, a szolgáltató szektorba tartoznak. A teljesség igénye nélkül a rózsaszíngalléros munkák közé a következő szakmák sorolhatók: babysitter, kozmetikus, fodrász, stewardess, recepciós, titkárnő, takarító, hivatali adminisztrátor, pincér, ápoló, védőnő, orvosi asszisztens, óvónő. Magyarországon (is) régen a tanári állásokat hagyományosan férfiak töltötték be, ma azonban ez a szakma szinte teljesen elnőiesedett, főleg az alapfokú oktatásban, különösen az általános iskolák alsó tagozatában alig találni férfit. Ugyanez történt a könyvelő szakmával is, ahol szintén radikálisan megnőtt a nők aránya.

Mindez a kékgalléros és fehérgalléros munka analógiája alapján született meg. Hogy mit jelentenek ezek a fogalmak? Nos, a kékgalléros munka a fizikai munkaköröket jelenti, melyet elsősorban a szak-, betanított- és segédmunkások végeznek. A fogalom az angolszász területek öltözködési szokásai alapján alakult ki, ahol régebben az ipari munkások kék galléros inget viseltek.

A fehérgalléros munka a szellemi munkaköröket jelenti. Az elnevezés onnan ered, hogy Amerikában a jellemzően irodai munkát végző alkalmazottak inggallérja eredetileg fehér volt. Ide azok tartoznak, akik a gazdaság húzóágazataiban, vagyis a bankszektorban, az adminisztrációban vagy például a kutatás-fejlesztés területén dolgoznak.

Persze ezen kívül is akadnak még színnel jelölt munkakörök. Az aranygalléros munkavállalókat például Robert E. Kelley, a Carnegie Mellon University professzora említi először 1985-ben megjelent könyvében. Ez az új fajta munkaerő magasan képzett, vezetői képességekkel rendelkezik, mindennél fontosabbnak tartja a vállalat jövedelmezőségét, vagyis ők a sikeres menedzserek, akik a többi “galléros” alkalmazottat vezetik. Szokták még professzionális dolgozóknak is nevezni őket.

A zöldgalléros munkák közé pedig azokat a munkaköröket sorolják, melyek valamilyen módon a környezet megóvásához járulnak hozzá. Ilyenek például a környezetvédelemmel foglalkozó tanácsadók, tanárok és jogászok, megújuló energiát felhasználó mérnökök és építészek, őstermelők, biogazdálkodók.