A kékgalléros munkavállalók speciális toborzása

A munkaerő toborzás, különösképp a kékgalléros szektorban, kifejezetten idő- és energiagényes folyamat, s bizony más hozzáállást kíván meg, mint egyéb szegmensekben.

A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az ezen a területen munkát vállalók gyakran specifikus, egyedi igényekkel rendelkeznek, amelyek kielégítése a munkába állásuk és maradásuk kifejezett feltétele. Amennyiben egy vállalat HR osztálya nem tud időben eleget tenni a feltételeknek, úgy a munkavállaló minden elszántsága ellenére sem fog munkába állni.

Hogy miért? A válasz egyszerű, mégis összetett. A szektorban betöltendő állások nem igényelnek különösebb végzettséget és mivel általában nem egy személyt keresnek egyszerre egy adott vállalatnál, így a jelentkezők megtalálására és előszűrésére máshogy kell a HR osztálynak felkészülnie, mint egy fehérgalléros pozíció esetében. A toborzási folyamat lebonyolítása a kékgalléros szektorban rengeteg adminisztrációval és más szektorokban ismeretlen, extra tényezők figyelembe vételével jár.

Ilyen extra például a szállás és/vagy utazás biztosítása. Az állásra jelentkező kékgalléros munkavállalók ugyanis az esetek döntő többségében nem ott élnek, ahol a munkavégzés helye van. Autó a legtöbb esetben nem áll rendelkezésre, és a legtöbbször a tömegközlekedés sem jelent hatékony alternatívát, mivel a munkavállalók messziről, akár az ország túlsó végéből érkeznek. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató feladata lesz utaztatni vagy elszállásolni a munkavállalót, ami a HR részéről plusz energiát és adminisztrációt igényel.

Szintén fontos lehet az előleg kérdése is. A kékgalléros munkavállalók jelentős része a munkába állást megelőzően szinte semmilyen megtakarítással nem rendelkezik, így a munkakezdést követően előrehozott fizetésre, előlegekre van szüksége az induláshoz, amit a munkaadónak valamilyen formában meg kell oldania. Ez szükséges ahhoz, hogy a munkavállalók saját és családjuk folyamatos anyagi szükségleteit kielégítsék a hónap során. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél hosszabb távú a munkaviszony, a munkavállaló anyagi helyzete is annál biztosabbá válik. Így például egy féléves, stabil munkaviszonnyal rendelkező kékgalléros munkavállalónak sok esetben már nincs szüksége előlegekre.

Ha túl vagyunk a kiválasztáson, akkor jöhet az újabb kihívás: a munkaerő megtartása a munkakezdésig. A kékgalléros munkavállalókat foglalkoztató/kölcsönző cégek gyakran találják szemben magukat azzal, hogy a sikeres toborzás és a munkába állás közötti időszakban a munkavállalók egy része visszalép vagy lemorzsolódik. Ennek oka sokszor az, hogy az adott időszak akár 5-10 napot is felölelhet. Ez bár nem tűnik hosszú időnek, a kékgalléros munkavállalók specifikus igényei miatt már a plusz egy-két nap is jelentős anyagi terhet/mínuszt jelenthet a munkavállalók számára, különösen, ha szállás híján még haza és vissza is kell utaznia a munkakezdéshez. Ennek megelőzése érdekében a fogadó cégeknek érdemes gondoskodni arról, hogy a toborzás után minél kevesebb időt vegyen igénybe a munkába álláshoz szükséges adminisztráció, orvosi vizsgálat, így a lemorzsolódást jelentősen le lehet csökkenteni.

A trendek azt mutatják, hogy egyre több cég, vállalat dönt úgy, a kékgalléros munkaerő toborzásánál és kiválasztásánál munkaerő-kölcsönző cég szolgáltatásait veszi igénybe, jelentős terhet levéve a saját HR válláról. A munkaerő-kölcsönző ugyanis kívül-belül ismerik a kékgalléros szektor toborzásának és a munkaerő megtartásának specifikumait. Például azt, hogy a fluktuáció mérsékelten tartása érdekében sokszor munkaidőn túli humán menedzsment szükséges, így hosszú távon is elégedetten lehet tartani a munkavállalót. A tapasztalatok szerint azokban az esetekben, ahol a munkaerő-kölcsönző cégek és a fogadó vállalat kölcsönösen partnernek tekintik egymást, a köztük lévő kommunikáció gördülékeny és konstruktív, ott az együttműködés hosszú távon is gyümölcsöző lesz.