Barátság a munkahelyen

Ideális helyzet, ha valaki a kollégáival az átlagosnál szorosabb viszonyt ápol, azonban nem árt, ha önmagunk és a kapcsolat érdekében betartunk néhány szabályt.

Az nem újdonság senkinek, hogy a munkahelyünk számtalan emberi kapcsolat színtere. A hétköznapjainkat nagyrészt együtt töltjük velük, így bőven adódik lehetőségünk megismerni egymást, és kölcsönös szimpátia esetén a munkakapcsolatok akár barátiba is fordulhatnak. Persze mindez nem véletlen. A közös érdeklődés, a hasonló napi problémák, a sikeres projektek felett érzett öröm, a közös kávézás és ebédek jó kiindulópontot adnak ehhez.

Nincs is ezzel baj, hiszen nemcsak a munkahelyi légkörre, de az egyéni teljesítményre is pozitív hatással vannak az ilyen módon fejlődő kapcsolatok. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy igazán érzékeny témáról van szó, és nem ritka, hogy egy munkahelyi barátság a változó körülmények miatt irigységbe vagy ellenségeskedésbe torkollik. Ennek megelőzése érdekében nem kell nagy dolgokat tennünk, csak betartani néhány aranyszabályt.

Az első és legfontosabb, hogy ügyeljünk a határokra. Akár újonnan érkezünk egy munkahelyre, akár régebb óta vagyunk egy csapat tagja, legyünk körültekintőek kollégáinkkal. Törekedjünk a jó viszonyra, kifejezve, hogy munkatársaink számíthatnak ránk, azonban soha ne keverjük össze a hatékony munkakapcsolatot a barátsággal. Mit jelent mindez a gyakorlatban? Például kerüljük a bizalmaskodást, így nemcsak a csalódástól, de kellemetlen helyzetektől is megkímélhetjük magunkat.

A birtokunkban lévő információkkal is érdemes óvatosan bánni. Bármennyire is szimpatikusak vagy hozzánk hasonló gondolkodásúak kollégáink, mindig tartsuk szem előtt azt a karriercélt, amiért az adott cégnél dolgozunk. Ugyan számtalan példát láttunk már rá, hogy egy munkahelyi barátság többszörösen is kiállta az idő próbáját, azonban amíg nem tartunk ott, mindig mérlegeljük, kit és milyen mélységig avatunk be a magánéletünkbe. Egy belső álláspályázat, előléptetés vagy külföldi kiküldetés esetén könnyen ellenünk fordulhat ugyanis a jóhiszeműen megosztott információ.

És persze a főnökkel való kapcsolat. Igazán pozitív gesztus, ha főnökünk igyekszik jó viszonyba kerülni velünk, mégis kezeljük udvariasan, ám óvatosan közeledését. Általánosan igaz, hogy a vezetők sokkal inkább kapcsolati hálót, mint barátságokat építenek, mert így jóval több információhoz juthatnak, mintha elszigetelődnének beosztottaiktól. A rövid, kötetlen, semlegesebb tárgyú beszélgetések esetenként jót tesznek a munkakapcsolatnak, de soha ne mondjunk többet annál, mint amit az adott párbeszéd megkíván. Az aranyszabály pedig minden körülmény között igaz: akkor se beszéljük ki munkatársainkkal főnökünket, ha úgy érezzük, baráti a kapcsolatunk!