Néha nincs más út, csak az azonnali felmondás

Ideális esetben úgy távozunk egy munkahelyről, hogy egy másik cégnél már tárt karokkal várnak minket. Akadnak azonban olyan helyzetek is, amikor nincs mese: fel kell húzni a nyúlcipőt és azonnal lépni kell. Meg is magyarázzuk miért.

1. A legalapvetőbb helyzet, amikor az egészségünk látja/láthatja kárát a további munkának. Ez talán a leggyakoribb eset, sokan éreztük már, hogy a stressz alattomosan rágja bele magát az életünkbe, s egész egyszerűn folyamatosan szét vagyunk esve. Nem tudunk rendesen odafigyelni a feladatokra, a kreativitásunk már régi emlék csupán, s olyan ingerlékenyek vagyunk, hogy néha legszívesebben átharapnánk az egyébként kedvelt kollégák torkát, ha hozzánk mernek szólni. Ez mind arra utal, hogy elkezdett maga alá gyűrni minket a stressz. Ilyenkor lépni kell, hiszen új környezetre, új impulzusokra és persze pihenésre van szükségünk. Hosszabb távon ugyanis az egészségünk is kárát látja a stresszes mindennapoknak, már ha eddig nem jelzett valamit.

2. Az is lehet, hogy simán csak másképp képzeljük a jövőnket. Nem ilyennek hittük az adott céget és szakterületet, s szép lassan ráébredünk, hogy nem nekünk való. Ilyenkor is javallott olajra lépni, lehetőleg egy új szakma vagy terület felé, ami új perspektívát nyithat számunkra. Ne féljünk belevágni az újba, s kockáztatni, hiszen ez felpezsdíti a szürke hétköznapokat is.

3. Ne áltassuk magunkat: ha nincs rendben a magánéletünk, a munkában sem tudunk annyira jól teljesíteni. Épp ezért – ha necces a helyzet otthon – néha dönteni kell a kettő között. Lehet, hogy a főnökünknél jók vagyunk, ha hétvégén is reggeltől estig a táblázatokat fabrikáljuk vagy új partnerek után koslatunk a különböző rendezvényeken, de életünk párja bizony nem sokáig fogja tolerálni, ha csak a hűtőre kihelyezett fényképen lát minket. Ne feledjük: állást könnyebb találni, mint szerelmet.