Viccet mesélni egy állásinterjún?

Furának tűnhet a felvetés, de még ez is megeshet veled. Akkor pedig nem mindegy milyen poént sütsz el, hiszen egy vicc többet elárul rólad, mint gondolnád.

Külföldön már bevett gyakorlatnak számít a HR-eseknél a „Mondjon egy viccet” kérés. Ezzel az interjúztatónak több célja is lehet.

1. Kisiklatni a jelöltet arról a vágányról, amelyen a betanult kérdésekre betanult válaszokat adva kényelmesen halad. Ugyan előny, ha valaki alaposan felkészül az interjúra, de fontos az is, hogy miképp reagál a váratlan helyzetekre. A „vicces” feladat pedig kiválóan alkalmas erre.
2. Egy szabadon választott vicc révén szinte pillanatok alatt sok minden kiderül a jelölt személyiségéről.
3. A HR-es figyeli a reakcióidőt is, hiszen az sem mindegy milyen gyorsasággal válaszol a kérdésre a delikvens.

A felsoroltak tükrében tehát egyértelmű: korántsem mindegy milyen viccet választunk, ha ilyen helyzetbe kerülünk egy állásinterjún.

1. Először is a vicc legyen egyszerű. Olyan ártalmatlan és tiszta poénnal kell előállni, amelyet egy csapat kisgyermeknek is bátran el mernénk mesélni.

2. Fontos, hogy senkit ne sértsen a poén. A rasszista, szexista, szőkenős, kövéremberes, különböző felekezeteket vagy épp munkaköröket kifigurázó viccek között ugyan vannak jók, ám ebben az esetben ne ezeket húzzuk elő a „farzsebből”. Nemcsak azért, mert – soha nem tudhatjuk - az interjúztató is érintett lehet, hanem azért is, mert ezek a viccek ízléstelenek, s nem mellesleg negatív képet festhetnek rólunk.

3. Minél rövidebb, annál jobb. Fölösleges bonyolult történetmesélésbe bocsátkozni, mert csak telik vele az idő, az interjúztató figyelme pedig elkalandozhat, ráadásul nem is a viccre kíváncsi. Elnyomhatjuk például ezt: „Hallotta, hogy Chuck Norris szívinfarktust kapott? De nem fogadta el. „

4. Mindenképp tartózkodjunk attól, hogy zavarba hozzuk a hallgatóságot, esetünkben a HR-est. Ha ugyanis túl bonyolult a csattanó vagy különleges képzettséget igényel, az interjúztató kényelmetlenül érezheti magát, ami nem túl előnyös számunkra.