Hogyan ecseteld egy ballépésed az interjún?

Ballépésed? Mert arra kíváncsi valaki? Előfordul, hogy rákérdez a HR-es, hogy mesélj arról is, volt-e valamilyen kudarc előző munkahelyeden, és ha igen, hogyan oldottad meg a helyzetet.

Erre a kérdésre okos dolog előre felkészülni, mert spontán – a nagyon rutinos interjúzókon kívül – szinte mindenki bakot lő. Ha zsigerből adsz választ, nem biztos, hogy a megfelelő eset jut eszedbe érettséged (mert ennek kimutatására utazol) bizonyítására. Illetve azért is rizikós, mert vagy az egyik, vagy a másik irányba billenhetsz el, és ha már billentél, nincs visszaút.

A ló egyik oldala az, hogy Veled ilyen soha elő nem fordult. Kizárt. Vagy úgy érzed, ciki annyira, hogy mélyre elásd, vagy olyan mélyre ástad, hogy már magad sem emlékszel rá. Mindenki hibázik, a lényeg, hogy ezt tudod-e vállalni, és ezt hogyan adod elő.

A másik véglet a túlzott önostorozás. Amikor minden balhét viszel. Ez meg már a mártírság határát súrolja, ami megint nem valami megnyerő.

Három dologra érdemes kihegyezni a dolgot:

1. Jól fogalmazz!

Megfelelően, azaz ne szélsőségesen, a valóságot megragadva, de finoman. Az, hogy „hülye voltam” nem az igazi.

2. Ne vállalj magadra mindent!

Azaz valami olyan esetet keress, amikor többen hibáztatok. Esetleg félreértések miatt csúszhatott egy munkamenet. Még két ember kommunikációja esetén is gyakran előfordul, hát még, ha egy csapat dolgozik össze.

3. Emeld ki, milyen tanulságokat vontál le a történetből!

Ha a tapasztalataid alapján okosabbá, ügyesebbé tudtál válni; ha a kudarc kapcsán felismertél valamit, máris szimpatikussá válsz, hiszen rendelkezel elegendő érzelmi intelligenciával. Képes vagy tanulni az esetből, továbblépni és újult erővel nekifutni a munkának.