Felrobban az agyam!

Inkább tanuld meg kezelni a dühöd a munkahelyen is!

Igyekszel megmutatni, hogy a legstresszesebb helyzetben is megállod a helyed? A legkotnyelesebb ügyféllel is kesztyűs kézzel bánsz? Még a dühítő helyzetekben is törekedsz a nyugalomra, legalábbis annak eljátszására? Nos, nem mindig visz előre, ha ennyire „jó” akarsz lenni, hiszen az elfojtott düh sokkal többet árt, mint annak megfelelő kezelése, hiszen ez egy normális, olykor jogos érzés.

Mert ugye az asztalt nem boríthatod rá arra se, aki pedig – úgy tűnik – megérdemelné, mert egy, lehet, hogy visszakézből kapnál egy sallert, másrészt valószínűleg utólag Te is megbánnád, arról nem beszélve, hogy az állásoddal játszanál és a jó hírneveddel.

Ehelyett mit lehet tenni, amikor provokáció ér vagy mérgesítő helyzetben találod magad?

1. Légy tudatos! Vedd észre, miről van szó. Bár rettentő nehéz, főleg a szangvinikus személyiségnek, de ne reagálj rögtön. Várj egy picit, mert akkor marad némi időd gondolkodni is. Nem mindegy, mit reagálsz, ugyanis:

2. A dühöngésre nem jellemző, hogy építő megoldásokat szül. Ráadásul egyre klasszabbul lehet mélyíteni az érzést, egyre jobban begyűrűzik a fejbe a vörös köd…, ha hagyod. Meg lehet tanulni, elkapni a fonalat – nem csak elveszteni.

3. Egy váratlan – pozitív – reakció meglepő fordulatot hozhat egy már kialakult játszmában, de akkor is, ha spontán, új helyzetről van szó.

4. Ha már kezelted a szituációt, azaz tudtál várni, valami olyat mondani, amivel egy kis időhöz juttattad magad, akkor lépj ki fizikailag és mentálisan is a helyzetből, a helyiségből. Gyerekeknél ugyanígy működik: tereld el a figyelmed, utána könnyebb lesz megoldást találni.

5. És a legfontosabb: engedd ki, oldd fel, fújd ki… Beszéld meg a bizalmasoddal, igyál egy palack vizet, menj el futni, táncolj egyet fülhallgatóval, járj olyan sportra, ahol nem tűnik fel az üvöltés. Szurkolóként is lehet, de aktívan a legjobb!

6. És ne feledd, senki nem jókedvében rosszkedvű.