4 leggyakoribb tévhit az IQ-ról

Avagy miért nem elég, ha valakinek magas az IQ-ja?
Természetes igényünk, hogy okosak és intelligensek legyünk, ezért tanulunk, olvasunk, fejlődünk, dolgozunk – és alapvetően nyitunk a külvilág felé. Ám nagyon csalóka lehet, ha csak és kizárólag az úgynevezett intelligenciánk alapján, azaz az IQ mércéjével határozzuk meg képességeinket és tehetségünket.

Az IQ, azaz az intelligence quotient, intelligenciahányados egy viszonyító szám, amely megmutatja, hogy pillanatnyi értelmi képességünk – vagyis intelligenciánk – a velünk azonos életkorú, átlagos értelmi képességekkel rendelkező személyekhez viszonyítva milyen mértékű. Ha magas eredményt érünk el, joggal gondolhatjuk, hogy miénk a világ, és nem kell további erőfeszítéseket tenni. Ha alacsony értéket érünk el, az pedig hazavághatja az önértékelésünket, és úgy érezhetjük, sikertelenségre vagyunk ítélve. Ne hagyjuk, hogy félrevezessenek bennünket az IQ-hoz kapcsolódó tévhitek! Cikkünkben Kerner Tibor tréner segítségével összeszedtük, milyen mítoszok élnek a fejünkben az intelligenciával kapcsolatban. Nézzük!

A 4 LEGGYAKORIBB TÉVHIT AZ IQ-VAL KAPCSOLATBAN

1. tévhit: Az IQ nagysága határozza meg egyedül és kizárólag az emberi intelligenciát.

Magyarországon különösen jellemző, hogy ebben az állításban hiszünk. Ám éppen erre vezethető vissza sok problémás helyzet - a munka világában is. Ugyanis mindenki tehetséges valamiben, attól függetlenül, hogy milyen magas az intelligencia hányadosa. Az IQ ráadásul csupán néhány kompetenciát mér, nem terjed ki általánosságban a tehetségünkre. Ne veszítsük ezt szem elöl!

2. tévhit: Az intelligencia nagysága velünk született tulajdonság, nem tudunk rajta változtatni.

Ez sem igaz! Tudjuk változtatni a mértékét. 20 éves korunk környékén a legmagasabb az IQ értékünk, ám ha ezután nem tartjuk karban, folyamatosan csökkenni fog. Tehát foglalkoznunk kell vele.

3. tévhit: Kizárólag az IQ határozza meg, hogy valaki mennyire válik sikeressé.

Az igaz, hogy az iskolázottság nagyon fontos sikertényező, de nem azért, amiért állítják. Az IQ sikereinknek csak 20%-át adja, míg a 80% az érzelmi intelligenciánktól függ. Az érzelmi intelligencia (EQ) a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos jellegzetesség – egy következő cikkünkben részletesen kifejtjük a vele kapcsolatos tudnivalókat.

4. tévhit: Az IQ – vagyis az ész – a felsőbbrendű. Az érzelmek csak rontják működésének hatékonyságát.

Ezt különösen a férfiak szeretik hangsúlyozni, gondoljunk csak bele egy üzleti tárgyalásba. Ne vigyünk érzelmeket a tárgyalóasztal köré, mert az hátráltatja a folyamatokat… és így tovább. Ismerős? Valójában mindkettő, a racionalitás és az érzelmek egyaránt fontos tényezői életünknek a munka világában is. Párhuzamosan kell tudni működtetni őket.

Forrás: www.profession.hu