Man at Work - Blog - Amikor már az önéletrajznál elbukjuk az álláskeresést

Hiába küldjük be kismillió helyre a jelentkezésünket, mégsem hívnak be sehova állásinterjúra. Sokszor nem a véletlen műve mindez, a sikertelenséget a rossz, a HR-esek által nem preferált önéletrajzok okozzák.

Man at Work - Blog - Amikor már az önéletrajznál elbukjuk az álláskeresést

A CV-k ugyanis tele vannak intő jelekkel, amelyeket azonnal kiszúrnak radarjukkal a tapasztalt HR-es szakemberek.

Ilyen például a GYAKORI MUNKAHELYVÁLTÁS. Az alaphelyzet az, hogy egy cég hosszú távú megtérülést vár a munkaerő megtalálásába és betanításába fektetett munkától, épp ezért nem túlságosan kedvelik azokat, akik az önéletrajzuk alapján néhány havonta vagy félévente új állás után néznek. Ugyan ez a sztereotípia az utóbbi években változott kissé, azért próbáljuk legalább a kísérőlevélben hangsúlyozni, hogy nem átmeneti állomásként tekintünk az adott cégre.

A másik probléma lehet a KARRIERFEJLŐDÉS HIÁNYA. Egy HR-es szereti azt látni, hogy a munkakörre jelentkező leendő kolléga tudatosan, folyamatosan tapasztalatokat szerezve, a ranglétrán egyre feljebb jutva építette fel magát. Nehéz ugyanakkor mit kezdeni középvezetői vagy vezetői szint elérése után azt látja, hogy visszaminősítettek minket, s kisebb felelősséggel járó munkakörben foglalkoztattak. Ilyenkor a megoldás a más munkakörben szerzett speciális készséges és tapasztalatok hangsúlyozása az önéletrajzban. Azt is megtehetjük, hogy egy az egyben kitöröljük ezt a pozíciót, ha nem eredményez nagyobb lyukakat a CV-ben.

A 22-es csapdája a HOSSZÚ TÁVÚ MUNKANÉLKÜLISÉG, hiszen minél több időt töltünk munka nélkül, annál nehezebb egy jó állást megcsípni. Noha simán benne van a pakliban, hogy a cég átszervezése miatt elbocsátottak és azóta nem találunk munkát vagy épp gyermekek mellől szeretnénk visszatérni a munka világába. A lényeg, hogy a pályázatunkban számoljunk el valahogy a kiesett idővel. Kezdjük a CV-t egy rövid bemutatkozással, majd térjünk rá a tapasztalatokra. Ide bőven beleférnek az önkénteskedések, a társadalmi munkák és a szabadúszó projektek is, hiszen mindegyik jó pont lehet. Ezt követően térjünk ki tanulmányainkra, majd zárjuk korábbi munkahelyeinkkel a listát.

Szintén gyakori probléma, ha valaki TÚLKÉPZETT. Ettől azért félnek a HR-esek, mert az jut eszükbe, hogy a jelöltnek irreálisan magas a fizetési igénye, s ráadásul a csapatba is nehezebben fog beilleszkedni, hiszen a többiek végzettsége jóval elmarad az övé mögött. Ilyenkor az a trükk, hogy meg kell győznünk a felvételiztetőt. Legfőképp arról, hogy saját elhatározásból dolgoztunk korábban is alacsonyabb beosztásokban, mert fontos például számunkra a munka és a magánélet egyensúlya, s az sem rossz pont, ha hosszú távú megoldásként gondolunk a megpályázott állásra.